A meggyszínű ingruha

   Teljesen véletlenül bukkantam rá erre a ruhára, pedig többször is végignéztem a sort. De türelmesen várta, hogy észrevegyem. :) És észre-, majd le-, végül megvettem. Mikor felpróbáltam, olyan volt, mintha rám öntötték volna, bár nem vagyok egy modell alkat, de a szabása nagyon jól karcsúsít, főleg deréktájon. A fotókat párom készítette, és nagyon élveztük a közös "munkát". Mutatom :)

   Ez volnék én. A táska az előző bejegyzésben mutatott boríték táska. Szerintem összeillenek.

Táskából sosem elég

Főleg, ha száz forintba kerülnek. Én is azok közé a nők közé tartozom, akik imádják a táskákat. Nagyon sok táskám van, mindenféle színben, fazonban, és méretben. De valahogy sosem elég :) 

Ezt a két kistáskát szintén a százforintos turiban vettem, nem egy időben, de egyszerre mutatom őket. Nagyon szép kis darabok. Egyik sem rózsaszín, csak a fotó nem adja vissza a színeket. Hogy tetszenek?

Majd mutatok olyan képeket is, ahol viselem őket.

Édesanyámnak

   A turi-szenvedély édesanyámtól ragadt rám. Emlékszem, kiskoromban sokat jártunk együtt turiba, amit én mindig untam, ő pedig élvezett. Neki az volt a koncepciója, hogy ha volt egy már meglévő ruhadarabja, akkor ahhoz keresett színben, mintában passzolókat. Én sajnos nem tudom ezt követni, mert én mindig úgy vásárolok, hogy azt veszem meg, ami tetszik, és jó rám. Ez nem feltétlenül a legjobb módszer, de ha az emberlánya száz forintos turiba jár, akkor ez nem olyan vészes. De azért én is szelektálok. Általában színekre megyek, illetve az évszakra jellemzően válogatok. Ez a kínálatban persze megjelenik. Aztán a márka, egy gyengém van, ha olyat találok, és jó rám, azt többnyire megveszem. Ezt még kifejtem.

   De térjünk vissza anyukámhoz. Mióta én is turiba járok, természetesen neki is válogatok ruhákat, cipőket. Egy ilyen alkalommal, találtam egy zöld farmer dzsekit, és nagyon megtetszett, aztán nézelődtem tovább, és rábukkantam két szoknyára, egy lilás árnyalatúra (később mutatok róla képet) és egy nagy virágos mintájúra. Ez utóbbi színben passzolt a zöld dzsekihez, így megvettem őket, és megleptem velük édesanyámat. Mutatom :) Nektek hogy tetszik?

Az első

   Néhány évvel ezelőtt, nem messze tőlünk, nyitott egy turkáló, aminek az volt a koncepciója, hogy hétfőtől szombatig mindennap száz forinttal olcsóbb a boltban található összes áru darabja. Akkoriban még gyesen voltam, és egyik sétánk alkalmával benéztünk. Akkor kezdődött a szenvedély. Szombaton minden egyes ruha, cipő, táska, és minden egyéb kiegészítő darabja összesen száz forintba került. Legelőször egy lila táskát vettem, ami némi felújításra szorult.

   Aztán vettem cipőt, ruhát, ágyneműt, szoknyát, pulcsit, táskákat, és még sorolhatnám. És fogom is, méghozzá ebben a blogban. Szeretném megmutatni, hogy ahhoz, hogy az ember jól nézzen ki, divatos legyen, nem feltétel a drága ruha, száz forintból is meg lehet valósítani. Hétről hétre megmutatom a kincseket, amiket a 100 Ft-os turiban veszek, hogy mit mivel tudok kombinálni, mihez tudom elképzelni, és mivé tudom átalakítani. Ha érdekel, tarts velem, és mondd el a véleményed a "kincseimről".